Eszter és Dominik mikor elhatározták, hogy összeházasodnak, abban gyorsan egyetértettek, hogy nem szeretnének nagy esküvőt. Egyikőjük sem szeretett táncolni, így a lagzi eleve ki lett lőve. Csak a szűk családot és néhány barátot hívtak meg a polgári szertartásra. Eszter barátnői mondták, hogy esküvői fotók nélkül nem lesznek olyan emlékek a nagy napról, amelyet később is szívesen mutatnak meg a gyerekeiknek, és ők maguk is szívesen veszek elő a dolgos hétköznapi esték monotonságát oldani. Dominik úgy gondolta, elég ha a szűk rokonság közül valakik majd készítenek képeket mobiltelefonnal. Eszter nem akart vitatkozni, így az esküvőre nem hívtak esküvői fotóst. A nászútról visszatérve körbeküldtek egy emailt azoknak a rokonoknak, barátoknak, akik ott voltak az esküvőjükön. Hamar meg is érkeztek a képek, hárman is készítettek fotókat, és Dóra, aki a születésnapokon is szokott fotózni, nem csak mobillal, hanem egy kis kompakt géppel örökítette meg az eseményeket. Összesen huszonhárom képet kaptak emailen. A nagy részük széles látószöggel készült, és minden rajta volt, igaz középen a pár csak egy kis részlete volt a képnek. A színek ijesztően sárgák lettek valamennyi fotón, hiszen a házasságkötő terem mindent befestő nagyon sárga lámpái még a fehér menyasszonyi ruhát is okkerre festették.